Kapcsolat nélküli módban van. Az oldal csak olvasható verzióját látja.
“India ékkövének” hívták valaha ezt az államot, természeti szépségei és változatos kulturális öröksége miatt. Jelenleg viszont plakátok csúfítják, elszenesedett autók és kiégett házak látványa fogadja a Manipurba látogatót a 2023. május 3-án kitört vallási-etnikai erőszakot követően. Az összecsapás a keresztény kuki törzs és a meitei népcsoport között zajlott, ami miatt ezrek kényszerültek otthonuk elhagyására. Falvak és házak pusztultak el, és templomok százait fosztották ki és égették fel.
A viszály után 24 hónappal az állam még mindig megosztott. A béke és harmónia messzi álomnak tűnik. A menekülésre kényszerültek még mindig otthon nélkül élnek szétszórtan. Bizonytalan, vajon visszatérhetnek-e valaha falujukba és otthonukba.
A menekültek beszámolói
Lalboi*, aki törzsi közösségéből kényszerült menekülni, így emlékezik: “2023. május 3-a jött és ment, de soha nem felejtjük el. A leghosszabb éjszaka volt az életünkben. Szem- és fültanúja voltam lövéseknek, kidőlt lámpaoszlopoknak, gázpalackok robbanásának és a füst borította égnek. Eközben otthon ki-ki leoltotta a lámpát, és csendben lapulva rejtőzködtünk.” Lalboi otthona egy négynemzedékes ház volt, az egész család segített a társadalom szélén élő embereknek. Édesapja helyi támogatásoknak és kormányzati programoknak köszönhetően oktatási segítséget nyújtott a rászoruló gyerekeknek, megélhetési tanácsadást szegény családok részére, és orvosi ellátást intézett krónikus betegek számára. Mindez egyetlen éjszaka alatt megváltozott. Lalboi: “Két év telet el, de még mindig van olyan reggel, hogy abban a hitben ébredünk, hogy otthon vagyunk. A társadalmi megosztottság valóságosabbá vált, és a másik oldalon álló barátainkkal való kapcsolat megszakadt, a kölcsönös megértés nonverbális módjai cserélték fel. Félelem, megtévesztések és a veszteségek és nyereségek új mérlege tűnt fel az egykori jelentéktelen ügyekben. A közösségi médiában figyelik, ki húz hasznot más szerencsétlenségéből, és örvendeznek az ellenfél veszteségein. Két év múltán is csendben szenved közösségünk, mivel az eltűntek száma meghaladja az újonnan érkezőkét.”
Neinu* szintén menekülni kényszerült a hegyvidékről családjával együtt a szomszédos államba. “Lassan két év telt el. Huszonhárom hónapja, hogy utoljára láttam és élveztem otthonom kényelmét. Bárcsak az ágyamban feküdhetnék, és nem zavarna a kinti nyüzsgés. Vagy végezném a házimunkákat, amitől régen rettegtem, mégis megcsináltam. Bárcsak együtt ehetnénk a családommal az étkezőben meleg ételt, amit gyakran kihagytam, és most hiányzik. Lehetőségek sora jut eszembe. Igyekszem nem gondolni rá, de sokszor azon kapom magam, hogy azon töprengek, mi minden lehetett volna. A családom a hálószobában rejtőzködött, mialatt az őrjöngő tömeg odakint randalírozott, de a kapunkon – ami sem nem a legmagasabb, sem nem a legijesztőbb a környéken – mégsem tudott senki átmászni. Az erőszak utolsó öt napja rémálom volt. Sose hittem volna, hogy menekülnöm kell olyan emberek elől, akikkel azelőtt ugyanott sétáltunk.”
Neinut családjával együtt sikerült kimenekíteni egy segélytáborba a biztonsági szervek segítségével, mielőtt egy másik államba utaztak. A segélytáborban levő állapotok aggasztóak, és kihívást jelentenek minden menedékkereső számára.
Közösségeken átívelő üldöztetések
Mindeközben folytatódnak a nem törzsi jellegű keresztények üldöztetései a síksági területeken. Több esetben a keresztényeket szélsőséges csoportok és más közösségek zaklatták. Eltiltották őket az imaközösségtől még saját otthonukban is, és megfosztották őket társadalmi jogaiktól. A keresztény törzsek viszont továbbra is szabadon gyakorolhatják hitüket, és összegyűlhetnek imádkozni azokon a területeken, ahol többségben vannak.
A gyűlölet akkor kezdett növekedni, amikor a támadás után széleskörű lett az internet-hozzáférés. Fellángolt az emberek haragja, és fokozódott a gyűlöletük az internetet használva. Korábbi barátok a közösségi médiában gyűlölettel teli tartalmakat osztottak meg. Az online terjedő hírek elviselhetetlenek voltak az amúgy is legyengült léleknek. A közösségi média csatatérré vált, rengeteg hamis hírt terjesztettek.
Azonban a fokozódó ellenségeskedés és gyűlölet közepette vannak történetek mind a törzsi, mind a többségi közösségekből, akik egymást segítik gyógyszerrel, élelmiszerrel és menedék biztosításával. Imádkoznak és olyan jövőt remélnek, ahol ismét egységben élhetnek, mint 2023. május 3-a előtt.
Megtartó reménység
Neinu: “Ahogy ezt mesélem, eszembe jut a Bibliából a Róma 8:28: ’Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.’ Ez mindig emlékeztet arra, hogy Isten folyamatosan cselekszik a színfalak mögött a javunkra és egy nagyobb cél érdekében.”
Lalboi elmondása szerint “a küzdelmeink emlékeztetnek, hogy elhívásunknak célja van, és ez nem világi cél, vagy amilyennek mi gondoljuk, de értékesek vagyunk Isten szemében, és ez elég erőt ad a helyreálláshoz. Az otthonunkban van egy tábla, amelyen ez áll: ’Kiálts hozzám, és én megfelelek, és nagy dolgokat mondok neked, megfoghatatlanokat, amelyeket nem tudsz’ (Jeremiás 33:3) – ez volt családunk vezérigéje.”
További információ Indiáról: https://www.opendoorsmagyarorszag.org/hu-HU/uldoztetes/orszagok/india/
Képaláírás: Manipuri utcakép 2023 májusában
* a neveket biztonsági okokból megváltoztattuk
