Békesség a rettegések közt – egy észak-koreai hívő húsvéti reménysége

“… összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak.” (János 20:19)

A szombati nap nagypéntek és húsvét vasárnap között nem az év leghosszabb napja, de lehet annak érezni. Nagypénteken a keresztények szerte a világon Krisztus kereszten végzett engesztelő áldozatára emlékeznek, és hálát adnak neki a bűn, a gonosz és a halál felett aratott győzelméért. Húsvét vasárnapján pedig feltámadását ünnepeljük, ami reménységet ad, hogy Istennel leszünk örökké, és ígéretet, hogy ő soha nem hagy el minket. De mi történik szombaton? Várakozunk. A Biblia nem számol be arról, mi történt szombaton (azaz nagyszombaton). Máté evangéliuma a 27. fejezetben megemlíti, hogy a főpapok és farizeusok arra kérik Pilátust, őriztesse Jézus sírját, nehogy azt állítsa valaki, hogy feltámadt. De ennyiről tudunk csak.

Mindemellett János evangéliumának 20. része betekintést enged, mit csinálhattak Jézus követői és legközelebbi barátai. A János 20:19 szerint, miután látták Jézus üres sírját a kertben, a tanítványok összegyűltek, és magukra zárták az ajtót, mivel féltek a zsidó vezetőktől. Gondoljunk bele, mit érezhettek. Urukat és Mesterüket a szemük előtt végezte ki a római hatóság. A vallási vezetők arra buzdították az embereket, hogy egy gyilkos, Barabbás szabadon bocsátását követeljék Jézusé helyett. A tanítványok tisztában voltak vele, hogy gyűlöletesek, és könnyen úgy végzik, mint Jézus. Ugyanezt a félelmet tapasztalják az üldözött keresztények is.

Ismerjük meg Hea-Woo történetét, aki észak-koreai keresztény hölgy, és jelenleg Dél-Koreában él. Kínában vett a kezébe először Bibliát. Kínában lett kereszténnyé egy menedékházban, amit az Open Doors tart fenn olyan észak-koreai hívők számára, akiknek sikerült kijutniuk országukból. 

A kínai menedékház mellett volt egy nagy gyülekezeti épület. Hea-Woo látta, ahogy az emberek jönnek-mennek, és ráébredt, hogy ő nem mehet velük. Amennyiben a kínai hatóságok elkapják, visszatoloncolják Észak-Koreába, és a jelenléte veszélyt jelenthet a gyülekezet számára is.

“Imádkoztam az Úrhoz: Kérlek Istenem, engedd, hogy ott dicsőítselek! Először nem jött válasz” – meséli. Hea-Woo a nagyszombat szellemiségében élt, vágyakozva Jézus reménysége után, de nem tudta, mi fog következni. Talán ugyanaz az érzés vesz erőt rajtunk, mint a tanítványokon: a félelem bezárja a szívet. Vagy csodálkozunk, ahogy Hea-Woo, hogy hol van Isten, amikor szükségünk van rá. A nagyszombat vigasza az, hogy Jézus számára egyik érzés sem legyőzhetetlen.

A keresztények a kezdetektől, a világ minden pontján éreznek hasonlóan. De az evangélium jó híre, hogy nem kell a nagyszombat hangulatában élnünk. Amint eljön az idő, hirdethetjük a feltámadást, és a húsvét elkezdődik.

A János 20:19 azzal kezdődik, hogy a tanítványok félelemmel összegyűltek, és az ajtót magukra zárták. De így folytatódik: “eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek!“ Jézus jelenléte elűzte az ismeretlentől való félelmet. A feltámadása reménységet adott! “A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk” – írja Pál (Róma 6:4).

Hea-Woo ugyanezt élte át. Míg arra vágyott, hogy imádja Istent, és azon csodálkozott, hogy nem kap választ, Jézus megjelent. “Egyik éjjel a szalmamatracomon feküdtem a földön. Vaksötét volt. Hirtelen egy világító négyzetet láttam a mennyezeten. Megijedtem, mert minden lámpa le volt kapcsolva a szobában. A négyezetben egy szám volt: 495. Töprengtem, mit jelenthet. Ez bizonyára a Bibliából van” – győzte meg magát. Azonban tudomása szerint nincs 495-ös számú fejezet, sem igerész a Bibliában. Így arra jutott, ez nem lehet bibliai rész. Ez egy keresztény ének száma lehet.

Felgyújtotta a villanyt, kezébe vette a koreai énekeskönyvet, és fellapozta a 495. számú éneket. Végigfutott a szövegén, míg ehhez a sorhoz nem ért: “Mit számít, hol lakom a földön? Ahol Jézus van, ott van a mennyország.“ “Megértettem, mit üzen nekem Jézus: nincs szükségem arra, hogy Istent valamely épületben dicsérjem. Bárhol dicsőíthetem őt.” Isten jelenléte megérintette. A feltámadás ereje elérte, hogy arra emlékeztesse Hea-Woot, van remény. Idén nagyszombaton adjunk hálát Istennek, amiért reményt ad a bizonytalanságaink és félelmeink közt. Ő nem hagyta el sem Hea-Woot, sem a tanítványokat – és minket sem fog elhagyni. Dicsőség Istennek!

* A neveket biztonsági okokból megváltoztattuk.

Képaláírás: Hea-Woo jelenleg Dél-Koreában él. Ő is túlélője az egyik észak-koreai munkatábornak.